Az érzelmi evés és a fogyás: amikor nem a test, hanem a lélek éhes

Sok fogyókúrázó pontosan tudja, mit kellene ennie – mégis elbukik. Nem azért, mert nincs elég akaratereje, hanem mert nem a fizikai éhség vezérli, hanem az érzelmek. A stressz, a szorongás, az unalom vagy éppen a magány mind olyan érzelmi állapotok, amelyek könnyen túlevéshez vezethetnek. Ez az érzelmi evés, és ha nem ismerjük fel, újra és újra meghiúsíthatja a fogyási terveinket.

Érzelmi evéskor az étel nem táplálék, hanem vigasz. Gyakran észre sem vesszük, hogy nem is vagyunk igazán éhesek – csak megszoktuk, hogy az evés oldja a feszültséget, javítja a kedvünket. A probléma, hogy ez az állapot nem tartós, és utána még rosszabbul érezzük magunkat: a bűntudat, a csalódás, az önvád csak tovább ront a helyzeten.

A tartós fogyás érdekében ezért nemcsak a kalóriákkal kell foglalkoznunk, hanem azzal is, hogyan kezeljük az érzelmeinket. Hasznos lehet naplót vezetni arról, mikor eszünk érzelemből, vagy megtanulni relaxációs, légzőgyakorlatokat, amelyek segítenek levezetni a feszültséget evés helyett.

Természetesen nem minden esetben lehet könnyen leküzdeni az érzelmi evést, különösen akkor, ha az régóta berögzült szokás. Ilyenkor jól jöhet egy hatékony étvágycsökkentő, amely segít abban, hogy ne a sóvárgás irányítsa a döntéseinket. Fontos azonban hangsúlyozni: ez nem megoldás önmagában, hanem egy mankó a tudatosabb étkezéshez vezető úton.

Az érzelmi evéshez gyakran társul az a jelenség is, hogy az anyagcsere belassul – részben a rendszertelen étkezés és a krónikus stressz miatt. Ilyenkor egy jól megválasztott fogyasztószer beindíthatja az anyagcserét, és segíthet a szervezetnek újra egyensúlyba kerülni. A kettő – a lelki munka és a fizikai támogatás – együtt vezethet el oda, ahol már nem az étel ad megnyugvást, hanem az egészséges önkép és az eredmény.

A fogyás tehát sokkal több, mint számok a mérlegen. Ez egy belső munka is – önismeret, változás, fejlődés. És ahogy a test formálódik, úgy változik a lélek is.